1. βρακεῖν · brakein — Chantraine
βρακεῖν : συνιέναι (Hsch.) ; βράξαι * συλλαδεῖν, δακεῖν, χαταπιεῖν (Hsch.), on évoque aussi la glose d'Hsch. δυσδράκανον * δυσχερές * βράκανα γὰρ τὰ ἄγρια λάχανα, ἔστι δὲ δύσπλυτα. Λέγει οὖν Κρατῖνος (fr. 404) δυσκατανόητον οἱονεὶ ὁ δυσνόητον Le sens originel doit être « saisir ». On a pu essayer de rapprocher βράττειν ᾿ πληθύνειν, βαρύνειν (Hsch.) ; βράκετον * δρέπανον, κλαδευτήριον * οἱ δὲ πλῆθος (Hsch.). Il y a … — [Chantraine, s.v. βρακεῖν, p. 206]