suffer, permit, c. acc. pers. et inf., τούσδε δʼ ἔα φθινύθειν leave them alone to perish, Il. 2.346; αἴ κεν ἐᾷ με . . ζώειν Od. 13.359, etc.; ἐᾶν οἰκεῖν Th. 3.48, cf. IG 1(2).1; ἐ. τοὺς Ἕλληνας αὐτονόμους ib. 2.17.9; ἐᾶν ἄκλαυτον, ἄταφον S. Ant. 29, cf. Tr. 1083; ἐᾶν τί τινι Plu. Apophth. Lac. 2.233d:—so in Pass., Κρέοντί γε θρόνους ἐᾶσθαι should be given up, S. OC 368.
concede, allow in argument, c. acc. et inf., Pl. Prm. 135b.
with neg., οὐκ ἐᾶν not to suffer: hence, forbid, prevent, τρεῖν μʼ οὐκ ἐᾷ Παλλὰς Ἀθήνη Il. 5.256; εἴπερ γὰρ φθονέω τε καὶ οὐκ εἰῶ διαπέρσαι 4.55; esp. of the law, Aeschin. 3.21; δμωὰς δʼ οὐκ εἴας προβλωσκέμεν Od. 19.25, etc.: used elliptically with ἀλλά following, οὐκ ἐῶν φεύγειν, ἀλλὰ [κελεύων] μένοντας ἐπικρατέειν Hdt. 7.104, cf. Th. 2.21; also, persuade or advise not to do . . , Id. 1.133: an inf. may freq. be supplied, οὐκ ἐάσει σε τοῦτο will not allow thee [to do] this, S. Ant. 538; κἂν μηδ
let alone, let be, c. acc., ἔα χόλον Il. 9.260; μνηστήρων μὲν ἔα βουλήν heed not the suitors’ plan, Od. 2.281; ἐπεί με πρῶτον ἐάσας as soon as thou hast dismissed me, Il. 24.557, cf. 569, 684; ἤ κέν μιν ἐρύσσεαι, ἦ κεν ἐάσῃς or wilt leave him alone, 20.311, cf. Hdt. 6.108, etc.; ἐάσωμεν ἕκηλον αὐτόν S. Ph. 825; [πρᾶγμα] ἀκάθαρτον ἐᾶν Id. OT 256; τὰ παθήματα . . παρεῖσʼ ἐάσω Id. OC 363, cf. Th. 2.36; ἐᾶν φιλοσοφίαν Pl. Grg. 484c: c. inf., ἐπὶ Σκύθας ἰέναι . . ἔασον let it alone, Hdt. 3.134; κλέψα
for ἐᾶν χαίρειν, v. χαίρω sub fin. (ἐϝάω, cf. ἔβασον· ἔασον, and εὔα· ἔα, Hsch. who also has ἔησον· ἔασον.)