καταιτι-άομαι · kataiti-aomai — LSJ
accuse, arraign, ἀλλήλους Hdt. 6.14; τί σαυτὸν ἀδικῶν τὴν τύχην καταιτιᾷ; Men. 618; τινὰ περί τινος D. 57.27; τινὰς ἀσεβείας D.C. 68.1, cf. J. AJ 8.13.3; τινα c. inf., χρήματα εἰληφέναι D.C. Fr. 104.3; τινος X. Cyr. 6.1.4 (v.l.): abs. in med.sense, accuse one another, Hdt. 5.92.γʹ:—Pass., PTeb. 64 (a). 84 (ii B.C.).
c. acc. rei, lay something to oneʼs charge, impute, ἀμαθίαν Th. 3.42; καταιτιώμενος ταῦτα D. 21.118.
aor. 1 part. Pass. καταιτιαθείς in pass. sense, accused person, defendant, οἱ κ. Th. 6.60, Plb. 30.32.11; οἱ ἐκ τοῦ Περσικοῦ πολέμου κ. Id. 3.5.4: c. inf., καταιτιαθεὶς ταῦτα πρᾶξαι X. HG 1.1.32; so also οἱ κατῃτιαμένοι Plb. 32.3.14; κατῃτιᾶσθαι τὴν κλοπήν D.S. 4.31.