μετεωρ-ίζω · meteōr-izō — LSJ
raise to a height, τὸ ἔρυμα Th. 4.90; τὸ ἐμβριθὲς ἄγειν ἄνω -ίζουσα Pl. Phdr. 246d; τὰ σκέλη lift the legs, X. Eq. 10.4; ἑαυτόν ib. 11.7, cf. Cyn. 10.13; of a dolphin, δελφινίσκον μ. τῷ νώτῳ lifts or buoys it up on his back, Arist. HA 631a18, cf. 602b27; τοὺς πόδας μ., of quadrupeds, Id. IA 711b19; τὸ πνεῦμα μ. cause one to pant (cf. μετάρσιος III), Id. Pr. 885a33; ναῦν μ. εἰς τὸ πέλαγος put it out to sea, Philostr. VA 6.12 (also abs., πλεῖν -ίζουσα ἐς τὸ πέλαγος Id. Her. 8.3):—Med., τοὺς δελφῖν
intr., attain considerable height, Thphr. HP 4.2.4.
metaph., buoy up, elevate, esp. with false hopes, μ. καὶ φυσήσας ὑμᾶς D. 13.12, cf. Hegem. ap. Ath. 15.698d, Plb. 25.3.4; τοὺς Ἀθηναίους διʼ ἐπιστολῶν Posidon. 36 J.; παραθαρρύνας καὶ μετεωρίσας Plu. Dem. 18; unsettle a manʼs mind, Plb. 5.70.10:—Pass., to be elevated, ὑπὸ λόγων ὁ νοῦς -ίζεται Ar. Av. 1447; μετεωρισθεὶς καὶ περιχαρὴς γενόμενος ἐπί τινι Plb. 3.70.1; μεμετεωρισμένοι ταῖς νίκαις D.S. 11.32; also, to be anxious, POxy. 1679.16 (iii A.D.), perh. in this sense Ev.Luc. 12.29.