ἀχάρῐτος · acharitos — LSJ
unseemly, Plu. Sol. 20; euphem., παθήματα ἀ. ἐόντα μαθήματα γέγονε Hdt. 1.207. Adv. οὐκ -τως ἔφη Ath. 7.281c, cf. Hermog. Id. 2.11, D.C. 66.9.
ungrateful, thankless, δῆμον εἶναι συνοίκημα ἀχαριτώτατον Hdt. 7.156; χάρις ἀ. A. Ch. 42 (lyr., Elmsl.), E. Ph. 1757 (lyr.).