αἰώνιος · aiōnios — LSJ
lasting for an age (αἰών II), perpetual, eternal (but dist. fr. ἀΐδιος, Plot. 3.7.3), μέθη Pl. R. 363d; ἀνώλεθρον . . ἀλλʼ οὐκ αἰώνιον Id. Lg. 904a, cf. Epicur. Sent. 28; αἰ. κατὰ ψυχὴν ὄχλησις Id. Nat. 131 G.; κακά, δεινά, Phld. Herc. 1251.18, D. 1.13; αἰ. ἀμοιβαῖς βασανισθησόμενοι ib. 19; τοῦ αἰ. θεοῦ Ep.Rom. 16.26, Ti.Locr. 96c; οὐ χρονίη μοῦνον . . ἀλλʼ αἰωνίη Aret. CA 1.5; αἰ. διαθήκη, νόμιμον, πρόσταγμα, LXX Ge. 9.16, Ex. 27.21, To. 1.6; ζωή Ev.Matt. 25.46, Porph. Abst. 4.20; κόλασις Ev.Ma
holding an office or title for life, perpetual, γυμνασίαρχος CPHerm. 62.
= Lat. saecularis, Phleg. Macr. 4.
Adv. -ίως eternally, νοῦς ἀκίνητος αἰ. πάντα ὤν Procl. Inst. 172, cf. Simp. in Epict. p.77D.; perpetually, μισεῖν Sch. E. Alc. 338.
αἰώνιον, τό, = ἀείζωον τὸ μέγα, Ps.-Dsc. 4.88.