ἀκαλός · akalos — LSJ
peaceful, still, ἀκαλὰ προρέων, of a river, Hes. Fr. 218; ἄκαλα κλόνει Sapph. Supp. 19, cf. Hsch . . Eust. 1009.30, EM 44.29. Adv. -λῶς Eust. 1871.54. ἀκάλως, Adv., (καλός) unwell, ἐὰν οὐκ ἀ. ἔχῃς, χαίρω POxy. 1676.22 (iii A.D.).