ἀκοίμητος · akoimētos — LSJ
sleepless, unresting, of sea, A. Pr. 139; Νύμφαι Theoc. 13.44; πῦρ Plu. Cam. 20, Ael. NA 11.3; φέγγος LXX Wi. 7.10; ἀ. καὶ ἀπαραλόγιστος Arr. Epict. 1.14.12, etc.; ἀ. δάκρυσι IG 9(2).317.4 (Tricca). Adv. -τως, ἔχει πρὸς τὰ θεῖα Ph. Fr. 101 H.