ἀφίημι · aphiēmi — LSJ
send forth, discharge, of missiles, ἔγχος, δίσκον ἀφῆκεν, Il. 10.372, 23.432; ἀφῆκʼ ἀργῆτα κεραυνόν 8.133; ἀπῆκε βέλος Hdt. 9.18, etc.: hence in various senses, ἀ. ἑαυτὸν ἐπί τι throw oneself upon, give oneself up to it, Pl. R. 373d; ἀ. αὑτὸν εἰς τὴν πολιτείαν Plu. Alc. 13; ἀ. γλῶσσαν let loose oneʼs tongue, make utterance, Hdt. 2.15, E. Hipp. 991; ἀ. φθογγήν ib. 418; ἔπος S. OC 731; φωνάς D. 18.218; γόους E. El. 59 (v. infr. II.2); ἀρὰς ἀφῆκας παιδί Id. Hipp. 1324; ἀ. θυμὸν ἔς τινας give vent t
let fall from oneʼs grasp, Il. 12.221; opp. κατέχω, Plu. Garr. 2.508d; πόντιον ἀ. τινά E. Hec. 797.
give up or hand over to, τὴν Ἰωνίην τοῖσι βαρβάροισι Hdt. 9.106; ἐχθροῖς αἶαν A. Th. 306; ἀ. τινὰ δημόσια εἶναι Th. 2.13:—Pass., ἡ Ἀττικὴ ἀπεῖτο ἤδη Hdt. 8.49.
send away,
of persons, κακῶς ἀφίει Il. 1.25; αὐτὸν δὲ κλαίοντα . . ἀφήσω 2.263.
let go, loose, set free, ζωόν τινα ἀ. 20.464; let loose, βοῦς Hdt. 4.69; περιστεράς Alex. 62.3; ἀ. Αἴγιναν αὐτόνομον Th. 1.139; ἀ. ἐλεύθερον, ἀζήμιον, Pl. R. 591a, Lg. 765c; τινὰς ἀφορολογήτους Plb. 18.46.5; ἀφέντʼ ἐᾶν τινα S. Aj. 754, cf. E. Fr. 463; ἐς οἴκους, ἐκ γῆς, S. OT 320, E. IT 739: c. acc. pers. et gen. rei, release from a thing, ἀποικίης Hdt. 4.157: in legal sense, acquit of a charge or engagement, φόνου τινα D. 37.59 (abs., ἐὰν αἰδέσηται καὶ ἀφῇ ibid.); συναλλαγμάτων Id. 33.12: c. ac
let go, dissolve, disband, of an army or fleet, Hdt. 1.77, etc.; dismiss, δικαστήρια (opp. λύειν ἐκκλησίαν) Ar. V. 595.
put away, divorce, γυναῖκα Hdt. 5.39; ἀ. γάμους break off a marriage, E. Andr. 973; ἀ. τὸν υἱόν disown him, Arist. EN 1163b22 (but with metaph. from releasing a debtor).
dedicate, τὰ νεογνὰ τῷ θεῷ X. Cyn. 5.14; ἱερὸν . . ἄβατον ἀφεῖτο Pl. Criti. 116c.
of things, get rid of, ἀφέτην πολυκαγκέα δίψαν Il. 11.642; ἀφίει μένος [ἔγχεος] slackened its force, 13.444; ἀ. ὀργήν put away wrath (v. supr. I.1), A. Pr. 317; ὀργήν τινι Arr. An. 1.10.6; γόους (v. supr. I.1) E. Or. 1022; νόσημα Hp. Prorrh. 2.39; ἀ. πνεῦμα, ψυχήν, give up the ghost, E. Hec. 571, Or. 1171: in Prose, give up, leave off, μόχθον Hdt. 1.206; ξυμμαχίαν, σπονδάς, Th. 5.78, 115, etc.:—Med., ἀ. τὸ προλέγειν D.S. 19.1.
ἀ. πλοῖον ἐς . . loose ship for a place, Hdt. 5.42.
in legal sense (v. supr. Ib), c. dat. pers. et acc. rei, ἀ. τινὶ αἰτίην remit him a charge, Id. 6.30; τὰς ἁμαρτάδας Id. 8.140.βʹ, cf. Ev.Matt. 6.12, al.; τὰς δίκας . . ἀφίεσαν τοῖς ἐπιτρόποις D. 21.79; ἀ. τινὶ εἰς ἐλευθερίαν χιλίας δραχμάς Id. 59.30, cf. IG 2(2).43A27; ἀ. πληγάς τινι excuse him a flogging, Ar. Nu. 1426; ἀ. ὅρκον Jusj. in Lex ap. And. 1.98; φόρον Plb. 21.24.8 (Pass.); δάνειόν τινι Ev.Matt. 18.27.
leave alone, pass by, Hdt. 3.95, etc.; neglect, τὰ θεῖα S. OC 1537; τὸν καιρόν D. 1.8; λέκτρων εὐνάς A. Pers. 544: folld. by a predicate, ἀφύλακτον ἀ. τὴν ἑωυτῶν leave unguarded, Hdt. 8.70; ἄτιμον, ἔρημον ἀ. τινά, S. OC 1279, Ant. 887; ἀ. τινὰς ὀρφανούς Ev.Jo. 14.18; ἀ. τι ἀόριστον Arist. Pol. 1265a39; leave, περὶ κινήσεως, ὅθεν ὑπάρχει, τοῖς ἄλλοις ἀφεῖσαν Id. Metaph. 985b20, cf. 987b14:—Pass., esp. in pf. imper., ἀφείσθω ἐπὶ τοῦ παρόντος missum fiat, Id. EN 1166a34, cf. Pol. 1286a5, 1289b12.
c. acc. et inf., ἀ. τὸ πλοῖον φέρεσθαι let the boat be carried away, Hdt. 1.194; μὴ ἀφεῖναί με ἐπὶ ξένης ἀδιαφορηθῆναι PLond. 2.144.14(i A. D.).
c. acc. pers. et inf., suffer, permit one to do a thing, ἀ. τινὰ ἀποπλέειν Hdt. 3.25, cf. 6.62, al., etc.: with inf. understood, ἡνίκα προῖκʼ ἀφιᾶσιν (sc. θεᾶσθαι) οἱ θεατρῶναι Thphr. Char. 30.6: c. subj., ἄφες ἐκβάλω Ev.Matt. 7.4, cf. Arr. Epict. 1.9.15; ἄφες ἐγὼ θρηνήσω POxy. 413.184 (i A. D.); ἄφες ἵνα . . Arr. Epict. 4.13.19; οὐκ ἤφιεν ἵνα . . Ev.Marc. 11.16:—Pass., ἀφείθη σχολάζειν Arist. Metaph. 981b24.
seemingly intr. (sc. στρατόν, ναῦς, etc.), break up, march, sail, etc., Hdt. 7.193; ἀ. ἐς τὸ πέλαγος Th. 7.19; cf. II.2b.
c. inf., give up doing, ἀφεὶς σκοπεῖν τὰ δίκαια Diph. 94.
Med., send forth from oneself, much like Act.; θορήν Hdt. 3.101.
loose something of oneʼs own from, δειρῆς δʼ οὔ πω . . ἀφίετο πήχεε λευκώ she loosed not her arms from off my neck, Od. 23.240.
freq. in Att. c. gen. only, τέκνων ἀφοῦ let go of the children ! S. OT 1521; τοῦ κοινοῦ τῆς σωτηρίας ἀ. Th. 2.60; λόγων Pl. Grg. 458c, Aeschin. 1.178; μὴ ἀφίεσο τοῦ Θεαιτήτου, ἀλλʼ ἐρώτα Pl. Tht. 146b, etc.; ἀφεῖσθαι τοῦ δικαίου τούτου D. 37.1; ἀφέμενος τῆς ἰαμβικῆς ἰδέας Arist. Po. 1449b8.