χορτ-άζω · chort-azō — LSJ
feed, fatten, prop. of cattle (Ael.Dion. Fr. 326), χ. ἕλικας βόας ἔνδον ἐόντας Hes. Op. 452; χορτάσω τὸν κάνθαρον (the beetle being comically treated as a horse), Ar. Pax 176; τούτοισι (sc. σιτίοις) . . τοῦτον χορτάσω ib. 139; c. acc. rei, Pl. R. 372d:—Pass., eat their fill, of cattle, ib. 586a; τινος of a thing, Thphr. CP 4.9.1.
of persons, feed, βολβοῖς ἐμαυτὸν χορτάσω Eub. 7.5; ἡ θυγάτηρ τὴν μητέρα οὐκ ἐχόρτασεν οὔτε ἡ μήτηρ τὴν θυγατέρα Supp.Epigr. 6.187 (Phrygia): c. gen., fill full of . . , θεράπευε καὶ χόρταζε τῶν μονῳδιῶν (metaph.) Ar. Fr. 154:—Pass., c. acc., χορταζόμενοι γάλα λευκόν Cratin. 142 (hex.): c. dat., χ. ἅπασιν ἀγαθοῖς Amphis 28: c. gen., στεμφύλων Arist. Fr. 107: metaph., λύπης Ps.-Callisth. 2.22; ζωῆς LXX To. 12.9; ἔν τινι Ps. 16(17).15: abs., feast, κεχόρτασμαι . . οὐ κακῶς Eub. 30.1, cf. Araros 2