bite, of dogs, δακέειν μὲν ἀπετρωπῶντο λεόντων Il. 18.585; of a gnat, ἰσχανάᾳ δακέειν 17.572; στόμιον δ. champ the bit, A. Pr. 1009; χεῖλος ὀδοῦσι δακών, as a mark of stern determination, Tyrt. l.c.: abs., δακὼν ἀνάσχου Men. Sam. 141; δ. στόμα bite oneʼs tongue, so as to refrain from speaking, πρὸ τῶν τοιούτων χρὴ λόγων δ. στόμα A. Fr. 397, cf. S. Tr. 976; δ. ἑαυτόν to bite oneʼs lips for fear of laughing, Ar. Ra. 43; so (by a joke παρὰ προσδοκίαν) δ. θυμόν Id. Nu. 1369; δ. χόλον A.R. 3.1170.
metaph. of pungent smoke and dust, sting, Ar. Ach. 18, Lys. 298, Pl. 822; δ. ὄμματα, of dry winds, Hp. Aph. 3.17.
of the mind, bite, sting, δάκε δὲ φρένας Ἕκτορι μῦθος Il. 5.493, cf. Hes. Th. 567; ἔδακε λύπη Hdt. 7.16.αʹ; συμφορὰ δ. A. Pers. 846; λόφοι δὲ κώδωντʼ οὐ δάκνουσʼ ἄνευ δορός have no sting, Id. Th. 399; σαίνουσα δάκνεις S. Fr. 885; τὸ δάκνον τῆς συμβουλῆς Jul. Or. 7.207d; of love, πάντες οἱ ἐν ὥρᾳ τὸν φιλόπαιδα δάκνουσι Pl. R. 474d:—freq. in Pass., δηχθεῖσα κέντροις . . ἠράσθη E. Hipp. 1303; ἔρωτι δεδαγμένος Call. l.c.; of vexation, δάκνομαι ψυχήν Thgn. 910; συμφορᾷ δεδαγμένοι Pi. l.c.; δέδηγμαι κ