causal of δείδω, frighten, alarm, μὴ . . δειδίσσεο λαὸν Ἀχαιῶν Il. 4.184, cf. 13.810, Pl. Phdr. 245b, Luc. Bis Acc. 7, etc.; μὴ δή μʼ ἐπέεσσι . . ἔλπεο δειδίξεσθαι Il. 20.201, cf. Hes. Sc. 111; Ἕκτορα . . ἀπὸ νεκροῦ δειδίξασθαι to scare him away from the corpse, Il. 18.164 (in 2.190 οὔ σε ἔοικε, κακὸν ὥς, δειδίσσεσθαι it may be taken in either sense, cf. 15.196): c. inf., φευγέμεν ἂψ ὀπίσω δειδίσσετο Theoc. 25.74, D. 19.291, Prooem. 43, D.H. 1.71, al.; cf. δεδίσκομαι II.
intr., fear, ἢν ἡ γυνὴ . . δειδίσσηται (v.l. διδ-) Hp. Mul. 1.25; μὴ . . λίην δειδίσσεο θυμῷ A.R. 2.1219, cf. Plu. Dio 57: c. acc., to be afraid of, Orph. A. 56, etc.: aor. δειδισάμενος App. BC 5.79; τὴν αὐγήν Aret. CA 1.1; τὸν ἄνδρα Luc. Sol. 5.