διακαρτερ-έω · diakarter-eō — LSJ
endure to the end, Hdt. 3.52; ἐς τὸ ἔσχατον Id. 7.107; εἰς τὴν πατρίδα δ. stand by oneʼs country, Lycurg. 85; ἐν τῇ συμμαχίᾳ X. HG 7.2.1: c. part., δ. πολεμῶν ib. 4.8, cf. Plu. Sert. 7: c. inf., δ. μὴ λέγειν τἀληθῆ to be obstinate in refusing to speak the truth, Arist. Rh. 1377a4.
c. acc., bear patiently, δ. τηλικαύτην ἡμέραν Alex. 233; κακοπάθειαν δ. Plb. 36.16.4.