1. διᾱκον-έω · diakon-eō — LSJ
minister, do service, abs., E. Ion 396, Ar. Av. 1323, POxy. 275.10 (i A.D.): c. dat. pers., serve D. 19.69, etc.; δ. διακονικὰ ἔργα Arist. Pol. 1333a8; δ. ὑποθήκαις τινός Antipho 1.17; δ. παρὰ τῷ δεσπότῃ Posidipp. 2; δ. πρὸς ὠνήν τε καὶ πρᾶσιν Pl. R. 371d:—Med., minister to oneʼs own needs, serve oneself, S. Ph. 287; αὑτῷ διακονεῖται Ar. Ach. 1017; διακονοῦντες καὶ διακονούμενοι ἑαυτοῖς acting as servants and serving themselves, Pl. Lg. 763a: also simply like Act., οἶνον ἡμῖν χρυσίῳ διακονούμενο
to be a deacon, 1 Ep.Ti. 3.10, 13.
c. acc. rei, render a service, τινὶ ὅ τι ἂν δεηθῇ Hdt. 4.154, cf. Pl. Plt. 290a; δ. γάμους Posidipp. 26.19:—Pass., to be supplied, τῇ πόλει ἐδιακονήθησαν [αἱ πράξεις] D. 50.2; τῶν καλῶς δεδιακονημένων Id. 51.7: c. dat. instr., ἐκπώμασι διακονείσθωσαν OGI 383.159 (i B.C.).