δια-πλάσσω · dia-plassō — LSJ
form, mould, ζῷα Ph. 1.15; ὕλην, ἄρτον, σῶμα, Plu. Def.orac. 2.427b, Pyth. 401f, Him. Or. 14.13; διανοήματα ῥυθμοῖς Jul. Or. 2.78d: metaph., ἐπίνοια J. BJ 7.8.1; δ. τῷ λόγῳ Ael. VH 3.1:— Pass., τέτταρσι διαπλασθέντα προσώποις μῦθον AP 9.542 (Crin.); δ. τὰ μόρια [τοῦ ἐμβρύου] Arist. GA 740a36, cf. Epicur. Ep. 2p.38U.: metaph., to be concocted, invented, PMonac. 6.47 (vi A.D.).
plaster, πηλῷ Thphr. HP 4.15.2.
Medic., reshape a broken nose, Heliod. ap. Orib. 48.33.5, Gal. 18(1).479.