διήκω · diēkō — LSJ
extend or reach from one place to another, ἐκ . . εἰς or ἐπί . . , Hdt. 2.106, 6.31; μέχρι . . Id. 4.185; ἄχρις . . Ti.Locr. 101a; δ. ἔς τε τὸ ἔσω . . καὶ ἐς τὸ ἔξω, i.e. right through, Th. 3.21; ἀπό . . πρός . . Luc. VH 1.19; διὰ πάντων Corn. ND 11; κατά, περί τι, Iamb. Comm.Math. 4, 15.
c. acc., pervade, πόλιν διήκει . . βάξις A. Ag. 476 (lyr.), cf. Th. 900 (lyr.); τὸ σὸν ὄνομα δ. πάντας, volitat per ora, S. OC 306 (but in an inverted constr. σῶφρον γὰρ ὄμμα τοὐμὸν Ἑλλήνων λόγος πολὺς διήκει E. Hyps.Fr. 34(60).45); διὰ πάντων διήκουσα δύναμις Arist. Mu. 396b29; κατὰ στενὸν δ. ib. 393b5; αἱ κοιναὶ καὶ διήκουσαι κακίαι pervading faults, Phld. Sign. 28: c. gen., φρόνημα δ. λόγου Philostr. VS 1.17.3; ἡδονὴ δ. [ποιημάτων] Id. Her. 18.1.
pass over, ἡλίου κύκλος μέσον πόρον διῆκε A. Pers. 505.
discuss in detail, Gal. l.c.