διέπω · diepō — LSJ
manage, conduct, τὸ πλεῖον πολέμοιο Il. 1.166; στρατόν 2.207; ἕκαστα 11.706; σκηπανίῳ δίεπʼ ἀνέρας drove them away, 24.247; δ. πόλιν, ἄλσος, Pi. O. 6.93, B. 3.21; μάχας Xenoph. 1.21; δ. τὰ πρήγματα, τὸν ἀγῶνα, Hdt. 3.53, 5.22: rare in Trag. (lyr.), A. Pers. 105, Eu. 931: abs., ἀνὰ στρατιὴν διέπουσαν Sulla ap. App. BC 1.97: in Prose, Arist. Mu. 399a18, Ecphant. ap. Stob. 4.7.64; δ. ἀρχήν Plu. Lyc. 3; ἐπάρχειον IPE 12.174.8 (Olbia, ii A. D.); τὴν τῶν στεμμάτων διοίκησιν PRyl. 77.30 (ii A. D.); esp
Astrol., τὸν πολεύοντα καὶ διέποντα [ἀστέρα] Serapio in Cat.Cod.Astr. 1.99, cf. Paul.Al. C. 2.
traverse, ἅλα AP 10.24 (Crin.).
Med., to be ever engaged in, γόοις E. El. 146 (lyr.).