intr., sound, ring, peal, ἠχεῖ δὲ κάρη . . Ὀλύμπου Hes. Th. 42; ὅταν ἀχήσῃ πολιὸς βυθός Mosch. Fr. 1.4; ἀχοῦσι προσπόλων χέρες E. Supp. 72 (lyr.); of metal, ἠχέεσκε ὁ χαλκὸς τῆς ἀσπίδος Hdt. 4.200; τὰ χαλκία πληγέντα μακρὸν ἠχεῖ Pl. Prt. 329a, cf. Men. 66.4; of the grasshopper, chirp, Alc. 39, Theoc. 16.96; of the ears, tingle, ἠχήσει τὰ ὦτα LXX 1 Ki. 3.11; διὰ τί ἠχεῖ ἢ διὰ τί ἐμφαίνεται; impers., of an echo, Arist. APo. 98a27.
suffer from noises in the ears, Herod.Med. ap. Orib. 10.40.3.
c. acc. cogn., ἀχεῖν (ἰαχεῖν codd.) ὕμνον to let it sound, A. Th. 869 (lyr.); κωκυτόν S. Tr. 866; γόους Id. Fr. 523; ὕμνους E. Ion 883 (lyr.); χαλκέον ἄχει sound the cymbal! Theoc. 2.36; ἐφεξῆς ἠχοῦντα αὐτά (sc. τὰ φωνήεντα) Demetr. Eloc. 71: —Med., ἀχεῖσθαί τινα to sound his praises, dub. in Pi. Fr. 75.19:— Pass., ἠχεῖται κτύπος a sound is made, S. OC 1500. (Cf. sq.)