ἐλε-ήμων · ele-ēmōn — LSJ
pitiful, merciful, Od. 5.191, D. 21.101, LXX Ps. 111(112).4, Ev.Matt. 5.7; of God, LXX Ex. 34.6, al.: c. gen., Ar. Pax 425:—Comp. and Sup., ἐλεημονέστερος, -τατος, Arist. HA 608b8, Lys. 24.7. Adv. -μόνως, condemned by Poll. 8.11.