ἐμμείγνῡμι · emmeignymi — LSJ
mingle, ἄκρατον πρὸς τὸ κώνειον Plu. Adul. 2.61b: metaph., τῇ σαρκὶ τὴν ψυχὴν ὁ θεὸς οἷον ἅλας ἐνέμιξεν Porph. Abst. 3.20; ἐ. ἑαυτόν, ἑαυτούς τινι, meddle with . ., Plu. Praec. 2.805e, Just. Nov. 124.4; εἴς τινα ib. 117.15.1:—more freq. in Pass., to be mixed or mingled in, ἐν δὲ γαίᾳ ζόα . . μέμεικται A. Th. 937, cf. Plu. Per. 4 (dub.); μικροῦ ἐμμειγνυμένον Arist. GC 315b13, cf. Mete. 357a16.
of persons, encounter, ἔν τʼ Ὠκεανοῦ πελάγεσσι μίγεν πόντῳ τʼ ἐρυθρῷ Λαμνιᾶν τʼ ἔθνει γυναικῶν Pi. P. 4.251.
intr. in Act., ἔνθʼ οἶμαι Θησέα καὶ τὰς . . ἀδελφὰς . . τάχʼ ἐμμείξειν (sc. ἀλλήλοις) S. OC 1057 (lyr.).