ἱκετ-εύω · hiket-euō — LSJ
approach as a suppliant, ἐπεί σε φυγὼν ἱκέτευσα Od. 15.277, al.; ἐς Πηλῆʼ ἱκέτευσε Il. 16.574; ἐς Θήβας ἱ. Hes. Sc. 13; ἱ. σε τῶνδε γουνάτων, πρὸς γονάτων σε, E. Hec. 752, Med. 854 (lyr.): abs., Hdt. 3.48, Isoc. 7.69, Phld. Piet. 63.
supplicate, beseech, c. acc. pers. et inf., ὁ δέ με μάλα πόλλʼ ἱκέτευεν ἱππόθεν ἐξέμεναι Od. 11.530, cf. Hdt. 1.11, S. OC 1414, E. Ion 468 (lyr.); δέομαι ὑμῶν καὶ ἱ. καὶ ἀντιβολῶ . . βοηθῆσαι D. 27.68; δεόμενον καὶ ἱκετεύοντα σοφίας μεταδιδόναι Pl. Euthd. 282b; ἱ. τὸν θεόν, ἵνα . . Aristeas 233; ἱκετεύεις ἵνα ἀφεθῇς Arr. Epict. 3.24.76; ἱ. ὡς . . Luc. Anach. 1: c. gen. pers. et inf., beg of one that . . , E. IA 1242: c. dat., interpol. in Is. 2.8:—Pass., τοῦ θεοῦ ἱκετευθέντος ὑπὸ σοῦ J. AJ 6.2.2
c. acc. rei, ὑπὲρ οἴκου . . ἱ. τάδε E. Or. 673; ὅσα πρὸς ἱεροῖς ἱκέτευσαν Th. 2.47; περὶ ὧν ἔδοξεν ἔννομα ἱκετεύειν ἐν τῇ βουλῇ IG 2(2).218.8, cf. 337.34:—Pass., τὰ -όμενα Aristeas 192.
in Trag., freq. parenthetic, ἱκετεύω or ἱκετεύω σε, S. Ph. 932, 1183 (lyr.), E. Hec. 97 (anap.), cf. Ar. Nu. 696, al.:—Med., Id. Ec. 915 (lyr.).