ἰσχ-ύω · isch-yō — LSJ
to be strong in body, S. Tr. 234; ὅπως ὑγιαίνοιεν καὶ ἰσχύοιεν X. Cyr. 6.1.24; ὃς μέγιστον ἴσχυσε στρατοῦ S. Aj. 502; ἰ. τοῖς σώμασιν X. Mem. 2.7.7; τοῦ σώματος ἰσχύοντος Antipho 5.93; ἴσχυόν τʼ αὐτὸς ἐμαυτοῦ, i.e. I had all my strength, Ar. V. 357; ἰ. ἐκ νόσου to be recovering, X. HG 6.4.18.
to be powerful, prevail, μηδὲν μεῖον ἰ. Διός A. Pr. 510, etc.; πλέον, μεῖζον ἰ., E. Hec. 1188, Ar. Av. 1607; later ἰ. πρός τινα prevail against, LXX Ps. 12(13).4; ἐπί τινας ib. 1 Ma. 10.49; ἰ. τινί to be strong in a thing, σοφίᾳ ... ἀνὴρ ὑπὲρ ἀνδρὸς ἰσχύει Pi. Fr. 61 [Maehler prints σοφίαν...ἃν ]; θράσει E. Or. 903; ἐν τῇ ποιητικῇ Phld. Po. 5.9; ἰ. τινὶ πρὸς τοὺς πολεμίους Th. 3.46; ἰ. ἐκ πονηρίας D. 2.9; ὅθεν ἰσχύομεν, ᾗπερ ἰσχύουσι, Th. 1.143, 2.13; ἰ. παρά τινι have power or influence with on
of things, prevail, ὅρκος οὔτι Ζηνὸς ἰ. πλέον A. Eu. 621; τἀληθὲς γὰρ ἰσχῦον τρέφω S. OT 356; τὸ δίκαιον ἐν πᾶσιν ἰ. D. 37.59; have force, ἃ ὡρίσω σὺ δίκαια, ταὐτὰ . . καὶ κατὰ σοῦ προσήκει τοῖς ἄλλοις ἰσχύειν D. 19.241, cf. 25.71; ὁ λόγος δόξειεν ἂν ἰσχύειν Arist. Pol. 1280a28; νομὴ ἄδικος οὐδὲν ἰ. is of no force, PTeb. 286.7 (ii A.D.); ἰσχῦόν τι something permanent, prob. in Epicur. Ep. 1p.7U.: c. inf., ὁ καιρὸς ἰσχύει . . πράττειν D. 17.9, cf. LXX 2 Ch. 2.6(5), al., Plu. Pomp. 58; οὐκ ἰ. ἀρτι
to be worth or equivalent to, ἡ μνᾶ ἰσχύει λίτρας δύο καὶ ἥμισυ J. AJ 14.7.1, cf. PGnom. 106, Ptol. Tetr. 134; αἱ ψῆφοι τάλαντον ἰσχύουσιν (prob. for ἴσχουσιν) Plb. 5.26.13.
Act., condense, νεφέλας LXX Si. 43.15.
ἄρτον πᾶσαν ἡδονὴν ἰσχύοντα making strong . . , ib. Wi. 16.20 (in se habentem, Vulg.).
-ύοντες ἀστέρες those in dominating positions, Serapion in Cat.Cod.Astr. 8(4).226. [ῡ in Batr. l.c., Trag. and Com., S. Aj. 1409, OT 356, Ar. V. 357, Av. 488, 1606; later, ῠ sts. in pres. and impf., AP 5.166 (Asclep.), 211 (Mel.).]