καρτερ-έω · karter-eō — LSJ
to be steadfast, patient, S. Ph. 1274, Men. Sam. 112, etc.; ῥᾷον παραινεῖν ἢ παθόντα καρτερεῖν E. Alc. 1078, cf. Th. 7.64; κ. μάχῃ E. Heracl. 837; κ. ἐλπίδι τινός Th. 2.44: freq. with a Prep., κ. πρός τι to hold up against a thing, e.g. πρὸς ἡδονάς τε καὶ λύπας Pl. R. 556c; πρὸς λιμὸν καὶ ῥῖγος X. Cyr. 2.3.13; ἐπὶ τοῖς παροῦσι Isoc. 6.48, cf. Pl. La. 194a; κ. ἐν ταῖς ἡδοναῖς to be patient or temperate in . . , Id. Lg. 635c; ἐν πολέμῳ Id. La. 193a; κ. ἀπὸ τοῦ ὕπνου refrain therefrom, Ael. NA 13.1
c. acc. rei, bear patiently, endure, τὰ δʼ ἀδύναθʼ ἡμῖν καρτερεῖν οὐ ῥᾴδιον E. IA 1370; κ. θεοῦ δόσιν Id. Alc. 1071; τῷ σώματι τὰ συντυγχάνοντα X. Mem. 1.6.7; τὸν τῶν ὑπεροπτικῶν ὄγκον Isoc. 1.30; πολλὴν κακοπάθειαν Arist. Pol. 1278b27:—Pass., κεκαρτέρηται τἀμά my time for patience is over, E. Hipp. 1457.--In Hsch., οὐ καρτεριάδδει· οὐ φρόνιμος εἶ, should prob. be οὐ καρτερίδδει (Lacon. for καρτερίζει).