κατακαίω · katakaiō — LSJ
burn completely, in Hom. of sacrifices and dead bodies, κατακήομεν αὐτούς Il. 7.333; μιν κατέκηε σὺν ἔντεσι 6.418; κ. τοὺς μάντιας burn them alive, Hdt. 4.69; ζῶντα κατακαυθῆναι Id. 1.86, cf. 2.107; of cities and houses, etc., κατὰ μὲν ἔκαυσαν . . πόλιν Id. 8.33; κατεκαίετο ὁ ἐν Δελφοῖσι νηός Id. 1.50; [οἰκίη] κατεκάη Id. 4.79; κατακαυθέντων ἱρῶν Id. 6.101; τείχη -κεκαυμένα And. l.c.; γῆ κατακεκαυμένη burnt earth, Arist. Mete. 358a14; Κατακεκαυμένη, name of the upper valley of the Hermus, in Lyd
of hot winds, parch, τὰ ἐκ τῆς γῆς PHib. 1.27.73 (iii B.C.), al.
metaph., ὁ ἔρως ἐμέ . . κατακέκαυκεν Lyr.Alex.Adesp. 8 (c):—Pass., τὰ στόματα -κάεται ἐπὶ τέχνην Anaxandr. 33.6; -καίομαι καταλελειμμένη Lyr.Alex.Adesp. 1.24.
Pass., of fire, κατὰ πῦρ ἐκάη had burnt down, burnt out, Il. 9.212.