καταφᾰγεῖν · kataphagein — LSJ
devour, eat up, αὐτὰρ ἐπεὶ κατὰ τέκνʼ ἔφαγε Il. 2.317, cf. Hdt. 2.141 (tm.), 3.25, Eup. 352, Luc. Merc.Cond. 17.
spend in eating, waste, μή τοι κατὰ πάντα φάγωσι κτήματα Od. 3.315, 15.12; τὴν πατρῴαν οὐσίαν Aeschin. 1.96; πατρῴαν γῆν Men. 349.4.