κατα-πλάσσω · kata-plassō — LSJ
plaster over, πηλῷ κατʼ ὦν ἔπλασε τοὺς ὀφθαλμούς Hdt. 2.70, cf. Arist. HA 612a18; ὄξει τὰ βλέφαρα Ar. Pl. 721; τὰ ὦτα κηρῷ Plu. Aud.poet. 2.15d:—Pass., καταπεπλασμένη ψιμυθίῳ Ar. Ec. 878; κηρῷ Arist. HA 624a13:—Med., τὴν κεφαλὴν κατʼ ὦν ἐπλάσατο plastered her own head, Hdt. 2.85, cf. D.S. 1.72, 91; τοῦτο καταπλάσσονται πᾶν τὸ σῶμα this they plaster over their whole body, Hdt. 4.75:—Pass., καταπλαττομένων ἢ ἐπιπλαττομένων Phld. Mus. p.52K.
Medic., plaster or poultice, Hp. VC 13, al.; also, apply as a plaster or poultice, in Pass., Dsc. 4.87,88: metaph., c. gen., θεὸς κ. τῶν ψυχῆς τραυμάτων Ph. 1.455.
metaph., καταπεπλασμένος, = καταπλαστός II, Aristid. Or. 28(49).101; τὸ κ. the artificial sound produced by stopping the higher notes in a flute, Quint. 1.11.6.