καταρρέπω · katarrepō — LSJ
sink down or to one side, hang down, Hp. Art. 43; opp. ἰσορροπέω, Plb. 6.10.7: metaph., incline, fall back upon, ἐπὶ τὸν μοναχὸν τρόπον Epicur. Ep. 2p.41U.; ἐπὶ τὴν αὐτὴν γνώμην OGI 315.51 (Pessinus, ii B. C.).
trans., cause to incline, make to fall, τύχη γὰρ ὀρθοῖ καὶ τύχη καταρρέπει τὸν εὐτυχοῦντα τόν τε δυστυχοῦντʼ ἀεί S. Ant. 1158.