κατασκελετ-εύω · kataskelet-euō — LSJ
reduce to a skeleton, ἑαυτούς Plu. Lib.educ. 2.7d; τὸ σῶμα Sch. Ar. Ra. 153:—Pass., to be wasted away, ‘desiccated,ʼ μὴ περιιδεῖν τὴν φύσιν -ευθεῖσαν Isoc. 15.268, cf. Ph. 1.198, al., Onos. 1.5 (Act.), D.L. 8.41: metaph., τὰ φυσικὰ ἔργα ταῖς τεχνολογίαις -ευόμενα Longin. 2.1.