κατεσθίω · katesthiō — LSJ
eat up, devour, in Hom. freq. of animals of prey, λέων κατὰ ταῦρον ἐδηδώς Il. 17.542; of a serpent, [νεοσσοὺς] κατήσθιε 2.314, cf. Od. 12.256; of a dolphin, κατεσθίει ὅν κε λάβῃσιν Il. 21.24; also of men, οἳ κατὰ βοῦς . . ἤσθιον Od. 1.8; τοὺς γονέας Hdt. 3.38, cf. 8.115, E. Cyc. 341; [τυρὸν] αὐτοῖς τοῖς ταλάροις κ. Ar. Ra. 560; κατεδηδόκασι τὰ λάχανʼ Alex. 15.12: c. gen. partit., κ. πολλῶν πουλύπων Amips. 6.
eat up, devour oneʼs substance, τὰ κοινά, τὰ πατρῷα, Ar. Eq. 258, Antiph. 239; τὰ ὄντα D. 38.27; πατρῴαν οὐσίαν Anaxipp. 1.32.
corrode, [ῥεύματα] κ. γνάθους Hp. VM 19; λίθοι κατεδηδεσμένοι ὑπὸ σηπεδόνος Pl. l.c., cf. Dialex. 1.5 (Pass.); of the wind, κ. τὰ ἄνθη Thphr. CP 2.7.5:—Pass., to be gnawed, ib. 5.17.7.
bite, τοῦ παλαιστοῦ τὸ οὖς Philostr. Im. 1.6.
κ. ἑαυτόν, metaph., of remorse, Lib. Or. 29.32, Ep. 256.