κατ-ορύσσω · kat-oryssō — LSJ
bury, sink in the earth, Hdt. 2.41, Hp. Fract. 13; ζώοντας ἐπὶ κεφαλὴν κατώρυξε Hdt. 3.35, cf. 7.114; ἐν τῇ κεφαλῇ Ar. Av. 475; πατέρα ζῶντα κ. X. Mem. 1.2.55; κ. κατὰ γῆς Hdt. 8.36; κατὰ τῆς γῆς Ar. Pl. 238; τινὰ εἰς πηλόν (of poets’ descriptions) Pl. R. 363d; [τὰ ᾠὰ] εἰς τὴν κόπρον Arist. HA 559b2:—Pass., ζῶντες κατορωρύγμεθα Antipho 3.3.12, cf. X. An. 5.8.11, Com.Adesp. 1224; τὰ -ορυττόμενα κατὰ γῆς Thphr. HP 5.7.6, cf. Archestr. Fr. 62.21; of metals, lie buried, Pl. Euthd. 288e; of money, to
metaph., ruin utterly, Pherecr. 145.19.
suppress, κ. τῷ λόγῳ Lib. Or. 42.14:—Pass., πρᾶγμα καταπεφρονημένον καὶ κατορωρυγμένον ib. 62.32.