λῆρος · lēros — LSJ
trash, trumpery, of what is showy but useless, λήροις ἀναδῶν τοὺς νικῶντας Ar. Pl. 589; τραγικὸς λ. Id. Ra. 1005; λῆρόν τε τἄλλʼ ἡγεῖτο τοῦ γνῶναι πέρι φύσεις ποιητῶν no good as connoisseurs of poets, ib. 809; λ. πάντα πρὸς τὸ χρυσίον Antiph. 232.1, cf. X. An. 7.7.41; λ. εἶναι δοκεῖ τὸ νόμισμα, φύσει δʼ οὐθέν mere trash, Arist. Pol. 1257b10; a mere trifle, Pl. Phd. 72c, Men. Epit. 60; λ. ἐστι τἄλλα πρὸς Κινησίαν thereʼs naught to compare with Cinesias, Ar. Lys. 860; οἱ ποιηταὶ λ. εἰσιν useless,
delirium, Hp. Epid. 1.4.3 [1.26.γʹ] (as v.l. for παράληρος).
as Adj., silly, ποιητής Luc. Gall. 6, cf. Rh.Pr. 17. Adv. -ρως Tz. H. 13.337. (Perh. derived fr. sq.)