μαντ-εῖος · mant-eios — LSJ
oracular, prophetic
oracular, prophetic, βωμός, μυχός, Pi. O. 6.5, P. 5.69, etc.; στέφη A. Ag. 1265; ἕδρα E. l.c.; τρίπους Pae.Delph. 18; ἐπʼ Ἰσμηνοῦ τε μαντείᾳ σποδῷ, of the altarʼs embers, S. OT 21; μ. ἄναξ, i.e. Apollo, E. Tr. 454, cf. Or. 1666, Ar. Av. 722.