μεσό-της · meso-tēs — LSJ
central position, χώρας τε καὶ ἄστεος μεσότητας Pl. Lg. 746a, f.l. in Arist. Mir. 846a18 (cf. Mu. 399b34); also of Time, τὸ νῦν ἐστι μ. τις Id. Ph. 251b20; Αἰών . . ἀρχὴν μ. τέλος οὐκ ἔχων SIG 1125.10 (i B.C./i A.D.).
Math., mean, Pl. Ti. 32a, 43d (pl.), etc.; μ. ἀριθμητική, ἁρμονική, Arist. Fr. 47; γεωμετρουμένη Plu. Mus. 2.1138d.
generally, mean, state between two extremes (ἔλλειψις and ὑπερβολή), μ. ἐστὶν ἡ ἀρετή Arist. EN 1106b27, cf. 36; μ. ἡ ἀρετὴ καὶ βίων καὶ ἔργων καὶ τεχνῶν D.H. Comp. 24; ἡ μ. ἐν πᾶσιν ἀσφαλεστέρα Trag.Adesp. 547.6; αἱ μ. ἄρισται AP 10.102 (Bass.).
medium, communicating between two opposites, ἡ αἴσθησις οἷον μ. τις τῆς ἐν τοῖς αἰσθητοῖς ἐναντιώσεως Arist. de An. 424a4, cf. 431a11; standard, ὡς μ. χρώμενοι τῇ ἁφῇ Id. Mete. 382a19.
τῆς λέξεως μ. a style between poetry and prose, D.H. Vett.Cens. 2.11, cf. 5.2.
Gramm., middle voice, D.T. 638.9, A.D. Synt. 211.19.