1. μνημ-εῖον · mnēm-eion — LSJ
memorial, remembrance, record of a person or thing, μνημήϊα καταλιπέσθαι Hdt. 2.126, 135; λόγων φερτάτων μ. Pi. P. 5.49, cf. A. Th. 49, etc.; μνημεῖα ὅρκων a record of the oaths, E. Supp. 1204; μνημεῖα κακῶν τε κἀγαθῶν ἀΐδια Th. 2.41; μνημεῖα τῆς δαπάνης visible memorials, Arist. Pol. 1321a40; ἐνομίζομεν τὰς συμφορὰς ἱκανὰ μ. τῇ πόλει καταλελεῖφθαι, ὥστε μηδʼ ἄν . . ἐπιθυμεῖν Lys. 34.1; τὰ παίδων μαθήματα θαυμαστὸν ἔχει τι μ. the lessons of childhood cling strangely to the memory, Pl. Ti. 26b; μ
of one dead, Simon. 106 (pl.); μνημεῖʼ Ὀρέστου . . προσθεῖναι S. El. 933; of an urn containing the ashes of the dead, ib. 1126; τύμβον χῶσον κἀπίθες μνημεῖά μοι E. IT 702; τάφων τε καὶ τῶν ἄλλων μ. Pl. R. 414a; tomb, LXX Jo. 13.6, Ev.Jo. 5.28, SIG 1234, etc.: generally, monument, Th. 1.138, Pl. Criti. 120c (pl.), X. HG 2.4.17, IG 14.1932 (ii A. D.), etc.