1. μοναρχ-ία · monarch-ia — LSJ
monarchy, government by a single ruler, Alc. Oxy. 1789 Fr. 12, A. Th. 883 (lyr., pl.), Hdt. 3.82; λαβὼν χώρας παντελῆ μ. S. Ant. 1163, etc.; καὶ γὰρ κατέστησʼ αὐτὸν (sc. τὸν δῆμον) εἰς μοναρχίαν E. Supp. 352; ὦ μισόδημε καὶ μοναρχίας ἐραστά Ar. V. 474; including βασιλική and τυραννική, Pl. Plt. 291e: in pl., οἱ ἐν ταῖς μ. ὄντες Isoc. 2.5, cf. Arist. Pol. 1311a24, 1279a33, Rh. 1365b37; of the Roman Dictator, Plu. Caes. 37; supreme command, of a general, X. An. 6.1.31.