1. ναί · nai
yea, verily, in Hom. mostly folld. by δή, ν. δὴ ταῦτά γε πάντα . . κατὰ μοῖραν ἔειπες Il. 1.286, al.; ν. μήν Emp. 76.2; ν. μάν Theoc. 27.27; ν. μέν A.R. 2.151; ν. μέντοι Luc. Astr. 14: used alone, σὲ κρίνω, ν. σέ yea thee, S. El. 1445; ἀποκρίνασθαι ν. ἢ οὔ Arist. Top. 158a16, etc.; τὸ ε̄ οὐκ ἔστι χαρακτηριστικὸν . . , τὸ δὲ ᾱ ναί Choerob. in Theod. 2.85.
freq. in oaths, ν. μά yea by . . , v. μά; ν. alone, ν. τὰν Κόραν Ar. V. 1438, cf. E. Ba. 534 (lyr.); ν. τὸν Ποτιδᾶν Epich. 81; ν. τὼ σιώ X. HG 4.4.10; ν. πρὸς θεῶν ἀρήξατʼ E. Med. 1277.
in answers, yes, τοῦτʼ ἐτήτυμον; Answ. ν. A. Pers. 738 (troch.), cf. S. El. 845 (lyr.), Pl. Tht. 193a, Grg. 448b, etc.; doubled, Ar. Nu. 1468, Call. Fr. 1.56 P., Ev.Matt. 5.37.
ν. folld. by ἀλλά, etc., to mark a qualified assent, yes, but . . , Aeschin. 3.84; ν., κατὰ σχολήν γε ἴσως· οὐ μήν . . Pl. Sph. 226e, cf. R. 415e.