ὁμοκλ-άω · homokl-aō — LSJ
Ep. Verb, call or shout to, c. dat., either to encourage, ὁμόκλεον ἀλλήλοισι Il. 15.658 : once in Trag., ἵπποις ὁμοκλήσαντες S. El. 712 ; or (more freq.), to upbraid, threaten, δεινὰ ὁμοκλήσας Il. 5.439, etc. ; ὁμοκλήσας ἔπος ηὔδα 6.54, etc. ; μέγα δὲ Τρώεσσιν ὁμόκλα 18.156 ; ὁ δʼ υἱάσιν οἷσιν ὁμόκλα 24.248 ; μνηστῆρες δʼ ἄρα πάντες ὁμόκλεον Od. 21.360 : also c. dat. modi, ὁμοκλήσασκέ τε μύθῳ Il. 2.199 ; ὁμόκλησάν τʼ ἐπέεσσιν 23.363 : c. inf., command loudly, call on one to do, 16.714. (Spir. as