πᾰν-δᾰμάτωρ · pan-damatōr — LSJ
the all-subduer, all-tamer, of sleep, Il. 24.5, Od. 9.373; of time, Simon. 4.5, B. 12.205, Epigr.Gr. 1050 (Ephesus); π. δαίμων S. Ph. 1467 (anap.); κεραυνός Luc. Tim. 2, etc.:—pecul. fem. πανδᾰμάτειρα, Orph. H. 10.26, Epigr.Gr. 434.6 (Petra), IG 12(5).303 (Paros); πανδαμάτωρ μοῖρα Arist. Pepl. 43.