παρεν-τείνω · paren-teinō — LSJ
stretch beside, in Med., ταῖς ἑπτὰ χορδαῖς δύο παρεντεινάμενος Plu. Profect. 2.84a.
π. τὴν φωνήν strain, exert, it, QConv. ib. 623b, cf. D.H. Dem. 54 ; aggravate, τὰς ἐντάσεις Ruf. Sat.Gon. 43.
π. τὸν Ἀναξαγόραν interlarded his speech with A.’s doctrines, Plu. Per. 8.