παροιστρ-άω · paroistr-aō — LSJ
= οἰστράω, ὡς δάμαλις παροιστρῶσα παροίστρησεν Ἰσραήλ LXX Ho. 4.16, cf. Ez. 2.6, D.S. 34/5.28a.
trans., provoke, incite, μαινάδων ἐπʼ αὐτὸν χοροὺς παρῴστρησεν Pap. in Gercke-Norden Einleitung 31(9)p.42, cf. Hsch. :—Pass., ὑπὸ [δαιμόνων] παροιστρούμενοι Jul. Ep. 89b.