come often, πάρος γε μὲν οὔ τι θαμίζεις Il. 18.386, al.; ἅμα νηῒ πολυκληῗδι θαμίζων plying, Od. 8.161; θ. εἰς τούσδε τοὺς τόπους Pl. Hp.Ma. 281b; ἐφʼ ἡμᾶς X. Cyr. 7.3.2; κεῖσε A.R. 2.451; ἐν δονάκεσσι θ. to haunt them, Nic. Al. 578; ἐν ταῖς πομπαῖς Corn. ND 30; τοῖς μαχομένοις Chor. in Hermes 17.227; σοφίης ἐπʼ ἄκροισι θαμίζειν v.l. for θοάζειν in Emp. 4.8.
to be accustomed: c. part., οὔ τι κομιζόμενός γε θάμιζεν he was not wont to be so cared for, Od. 8.451; οὐ δὲ θαμίζεις ἡμῖν καταβαίνων we do not often see you coming down, Pl. R. 328c; μινύρεται θαμίζουσα μάλιστʼ ἀηδών mourns constantly, S. OC 672 (lyr.): abs., διὰ τὸ θαμίζειν by dint of repetition, Pl. Lg. 843b.
Med., = Act., τῇδε (τῷδε codd.) S. Fr. 503.