ὑπεῖπον · hypeipon — LSJ
say or repeat before another, ἐγὼ δʼ ὑπερῶ τὸν ὅρκον l.c.
say by way of preface, premise, suggest, ὑπειπεῖν τούσδε τοὺς αὐτοὺς λόγους E. Supp. 1171; ὀλίγʼ ἄτθʼ ὑπειπὼν πρῶτον Ar. V. 55; ὥσπερ ἐν ἀρχῇ ὑπείπομεν Th. 1.35; τοσοῦτον ὑπειπών D. 18.60; οὐδὲν ὑπειπὼν πῶς without suggesting the method, Id. 23.53, cf. 60; τοιοῦτος . . , ὃν ὑπεῖπες Pl. Virt. 377d; so ἀκοὴν ὑπειπών, = προειπών (referring to the words of the proclamation, ἀκούετε, λεῴ), E. HF 962:—Pass., καθάπερ καὶ ἐξ ἀρχῆς ἦν ὑπειρημένον Is. 11.12.
subjoin, add, ὑπειπούσης . . ὅτι ἐς ἑσπέραν ἥξοιμι Ar. Pl. 997, cf. Lys. Fr. in PHib. 1.14.32; ὑπειπὼν τἆλλα ὅτι αὐτὸς τἀκεῖ πράξοι Th. 1.90, cf. 2.102; τὸν ἐχθρὸν . . ὑπειπὼν τὸν αὑτοῦ adding the name of his personal enemy, D. 25.91; ὑπειπὼν τῆς Ὑγιείας τοὔνομα Philetaer. 1.
suggest an explanation, hint, give a clue, ὥστʼ . . ἂν . . ὑπείποις S. Aj. 213 (anap.); οὑτωσί πως ὑπειπόντα τὸ τοῦ Πιττακοῦ Pl. Prt. 343e.