ὑπερφρον-έω · hyperphron-eō — LSJ
to be over-proud, have high thoughts, μηδʼ ὑπερφρόνει A. Ag. 1039, cf. Plb. 6.18.7; μὴ ὑ. παρʼ ὃ δεῖ φρονεῖν, ἀλλὰ φρονεῖν εἰς τὸ σωφρονεῖν Ep.Rom. 12.3: c. dat. modi, to be proud in or of a thing, πλούτῳ Hdt. 1.199; τὸν λόγον, ᾧ ὑπερπεφρόνηκας Pl. Alc. 1.104a.
c. acc., overlook, look down upon, despise, ὑπερφρονήσας τὸν παρόντα δαίμονα A. Pers. 825; τοὺς θεούς Ar. Nu. 226; πέφυκε ἄνθρωπος τὸ . . θεραπεῦον ὑπερφρονεῖν Th. 3.39; ἑτέρους Aristeas 122:—Pass., to be despised, ὑπὸ τῶν εὐπραγούντων Th. 6.16.
c. gen., think slightly of, δαιμόνων E. Ba. 1325; τῶν καθεστώτων νόμων Ar. Nu. 1400; τοῦ ἐπιτηδεύματος Pl. Phdr. 258b.
surpass in knowledge, ὑ. ἱστορίᾳ τὸν δῆμον (v.l. for περιφρ-) Aeschin. 1.141: c. acc. cogn., πάντα ὑ. excel in all wisdom, Hp. Ep. 17.