ὑπόδῐκος · hypodikos — LSJ
brought to trial or liable to be tried, Lex ap. Lys. 10.9, Pl. Lg. 954a, al., PHal. 1.72, al. (iii B. C.); οὐχ ὑ. [ἐστι] τὰ εἰκότα not liable to action, Arist. Rh. 1376a22; τινος for a thing, ὑ. γενέσθαι χερῶν A. Eu. 260 (lyr.); ἀνδραποδισμοῦ Pl. Lg. 879a; οὐδενὸς τούτων And. 4.31; τῆς κακώσεως Is. 8.32 (ἐπίδ- codd.); φόνου D. 54.25; τοῦ βλάβους PHal. 1.101 (iii B. C.): with the person injured in dat., ὑ. τῷ παθόντι Lex ap. D. 21.10; ὑ. τῷ ἐθέλοντι τιμωρεῖν γιγνέσθω Pl. Lg. 871b; τῶν διπλασίων ὑ