one who receives strangers, host, ἵνʼ ὁμῶς τερπώμεθα πάντες ξεινοδόκοι καὶ ξεῖνος Od. 8.543 ; ξεῖνος μιμνήσκεται ἤματα πάντα ἀνδρὸς ξεινοδόκου 15.55, cf. Il. 3.354, Od. 8.210, Theoc. 16.27, Jul. Or. 2.96a, AP 10.15 (Paul.Sil.):—later ξενο-δόχος, Ph. 2.17, al.; head of a ξενοδοχεῖον, Just. Nov. 7.1, al.
witness, Simon. 84.7, cf. Hsch.—The forms ξενοδόχος, -δοχέω, -δοχία are condemned by Moer. p.271 P., Thom.Mag. p.251R. ; cf. ξενηδόκος.