καταπίνω · katapinō — LSJ
gulp, swallow down, both of liquids and solids (οὐδʼ ἐν τῷ καταπίνειν ἦν πάντως τὸ πίνειν Ph. 1.478), τοὺς μὲν κατέπινε Κρόνος (sc. υἱούς) Hes. Th. 459, cf. 467, E. Cyc. 219; ὁ τροχίλος . . καταπίνει τὰς βδέλλας Hdt. 2.68, cf. 70; τεμάχη Ar. Nu. 338; λίθους Id. Av. l.c.; [κίχλας] Pherecr. 108.24; [μάζας] Telecl. 1.5; of the sea, μὴ ναῦν κατὰ κῦμα πίῃ Thgn. 680, cf. Arist. Pr. 931b39 (Pass.); τὸ στόμα [τῆς γῆς] -πίεται αὐτούς LXX Nu. 16.30:—Pass., τὸ -ποθὲν ὕδωρ (sc. by the earth) Pl. Criti. 111d
abs., swallow, μόλις καταπίνειν δύνηται Hp. Aph. 4.35, cf. Gal. Nat.Fac. 3.6.
metaph., τὸν ἡμίοπον ὁ μέγας [αὐλὸς] κ. A. Fr. 91; καταπιοῦνται ὑμᾶς οἱ Ἀθηναῖοι Plu. Alc. 15:—Pass., to be absorbed, of knots in wood, Thphr. HP 5.2.2; τῆς -πεπομένης ὑπʼ αὐτοῦ φύσεως Dam. Pr. 10.
κ. Εὐριπίδην drink in Euripides, i.e. imbibe his spirit, Ar. Ach. 484, Luc. JTr. 1:—Pass., τὸ τεχνίον ἀεὶ τοῦτό μοι κατεπίνετο Antid. 2.4.
swallow, absorb, τὰς τέχνας Chrysipp.Stoic. 2.257 (Pass.); but, swallow oneʼs anger, ib. 242.
swallow up, consume, [the robe] ἐρίων τάλαντον καταπέπωκε ῥᾳδίως Ar. V. 1147; ὁ δικαστὴς αὐτὰ [the revenue] καταπίνει μόνος Id. Ra. 1466; τὸν ναύκληρον αὐτῷ σκάφει κ. Anaxil. 22.19; τι Men. Epit. 151.
spend, waste in tippling, [τὴν οὐσίαν] οὐ μόνον κατέφαγεν, ἀλλὰ . . καὶ κατέπιεν Aeschin. 1.96, cf. D.C. 45.28.