καθορμ-ίζω · kathorm-izō — LSJ
bring a ship into harbour, bring to anchor, καθώρμισαν πρός τι πολισμάτιον Plb. 1.53.10 codd. (dub.); τὸν στόλον εἰς τὸ νεώριον Plu. Cat.Mi. 39:—Pass., with aor. Med., come into harbour, put in, ἐς τὴν Ἔφεσον Th. 3.32, cf. 6.97, etc.: aor. 1 Pass., Anon.Hist. (FGrH 160) ii 20 (iii B.C.), Plb. 1.21.5, Plu. Sull. 26; ὑπʼ Ἀκραγαντίνων (Cobet ὑπʼ ἄκραν τινὰ) καθωρμίσθησαν Polyaen. 6.16.4.
metaph., ἐς τάσδε σαυτὸν πημονὰς καθώρμισας hast brought thyself to such miseries, A. Pr. 965; κ. ἑαυτὸν εἰς ἡσυχίαν Plu. Cohib. 2.455c:—Pass., καθώρμισται ἡ κύστις ἐκ τῶν νεφρῶν is suspended from them, Arist. PA 671b25: metaph., γένος ἐν μεταιχμίῳ ἀρετῆς καὶ κακίας -ισμένον Max.Tyr. 30.3; of logical dependence, τὰ αἴτια τὰ νοητά, εἰς ἃ διὰ νοῦ -ίζεται ἡ ἐπιστήμη Simp. in de An. 124.23.