νό-ημα · no-ēma — LSJ
that which is perceived, perception, thought, τῶν νέες ὠκεῖαι, ὡς εἰ πτερὸν ἠὲ νόημα Od. 7.36 (cf. ὀξύτερον νοήματος Lib. Or. 59.148; ἅμα νοήματι ‘in the twinkling of an eye’, Epicur. Ep. 1p.11U.: hence ἡ ἅμα ν. περίοδος lightning survey, ib. p.32 U., cf. Phld. Mort. 37, Plu. Alex. 35); ν. φρενός Ar. Nu. 704 (lyr.).
thought, purpose, idea, design, τοιοῦτον ἐνὶ στήθεσσι νόημα Od. 13.330; Ζεὺς . . ἐνὶ φρεσὶν ὧδε νόημα ποίησʼ 14.273; νοήματα . . ἐκτελέει Il. 10.104, cf. Alc. 77, Pi. P. 6.29; σοφώτατα νοήματα Id. O. 7.72; οὐκ οἶδʼ ὄττι θέω· δίχα μοι τὰ ν. Sapph. 36; ἐκτὸς τῶν ἐωθότων ν. στῆσαί τινα Hdt. 3.80; τὸ μὲν ν. τῆς θεοῦ, τὸ δὲ κλέμμʼ ἐμόν Ar. Eq. 1203, cf. Nu. 743.
in Philos., thought, concept, opp. sensation, sense-presentation, Parm. 8.34, etc.; φύσει διῄρηται τά τε ν. καὶ τὰ αἰσθήματα Arist. Fr. 87; σύνθεσίς τις νοημάτων Id. de An. 430a28; discursive thinking, as the function of διάνοια, Herm. ap. Stob. 2.8.31.
Rhet., thought as expressed in literary form, D.H. Amm. 2.24, Longin. 12.1.
understanding, mind, παρέπλαγξεν δὲ νόημα Od. 20.346, cf. Il. 19.218, Thgn. 435, Emp. 110.10; αἷμα γὰρ ἀνθρώποις περικάρδιόν ἐστι ν. Id. 105.3; θεὸς . . οὔ τι δέμας θνητοῖσιν ὁμοίιος οὐδὲ ν. Xenoph. 23.2.